Huszonnyolcadik fejezet

Ray türelmetlenül állta Astrid csodáló tekintetét, majd magához húzta, és megcsókolta.
- Fele annyira sem, mint te – mormolta a bőrébe, ahol még mindig nem teljesen az ő illatát érezte, hanem a másikét. Idegesítette, hogy mást érez szerelmén, ezért elvegyítette kettejük illatát, de ez sem volt elég. Mielőbb meg kell fürdetnie!
Megcsókolta, majd magához vonta. Astrid finom tenyere a szárnyát érintette, ami legalább olyan érzékeny volt, mint a férfiassága. Belenyögött a csókjukba, ahogy a nő simogatni kezdte.
- Bébi, ne…
- Fájdalmat okozok? Még mindig nem gyógyultál meg, igaz? – kérdezte aggodalmasan. A szárnyai már rendben voltak, de még nem tudta repülésre használni őket, kifeszítve kellett volna tartania őket, de nem járkálhatott egész nap így.
- Egyáltalán nem, épp ellenkezőleg – válaszolta végül.
- Ááááá – sóhajtotta a lány, majd incselkedni kezdett vele. – Szóval, mit is érdemel az, aki megkínzott az előbb engem, hmmm?
- Egy nagy dugást?!
- Hmmm, imádom, ahogy fogalmazol – vigyorgott a lány, majd a mosolya eltűnt, ahogy megérezte a férfi hímvesszőjét a szemérménél.
- Szerintem, van, amit jobban kedvelsz.
- Aha – nyögte, ahogy a férfi hátradöntötte az asztalon, majd beléhatolt. A levegő bent akadt a tüdejében, ahogy megérezte magában a keménységet. – Ú, már elfelejtettem, hogy…
- …milyen nagy vagyok? Hát lehet ezt elfelejteni? – incselkedett vele a férfi, majd megvárta, míg hozzászokott a méretéhez. – Már jobb? – kérdezte, mire Astrid bólintott. Elkezdett benne mozogni.
Éhesen itta magába a nő nyögéseit, miközben saját magát alig tudta megfékezni. Tanulatlan suhanc lett volna, ha előbb megy el, mint a nő, ezért nem hagyta magát. Felhúzta magához, és megcsókolta, a lány átkarolta a derekát, majd az ő ágyéka is erőteljesen elkezdett az övének csapódni. Nem lesz ez így jó. Megkereste a csiklóját, és ingerelni kezdte a kis idegcsomót, mire Astrid felsikoltott, és a vállába mart. Hüvelye szorosan tapadt a hímvesszőjére, erőteljesen pulzált körülötte. Nem sok kellett neki sem. Astrid finom simogatása a szárnyán, és már vége is volt.
Rekedten kiáltva ment el, egy mély döféssel, majd a golyói megfeszültek, majd minden feszültség távozott belőlük a kiáltással.
Astrid sóhajtozva dőlt a mellkasára, és álmatagon felnézett rá.
- Szeretlek – suttogta neki. – Szeretlek, szeretlek, szeretlek – mormolta a hajába. – Soha sem hagylak magadra.