Huszonhatodik fejezet

Astrid egy héttel később, pénteken, nagy sietségben volt. Szokásához híven későn kezdett hozzá a készülődéshez, és már alig maradt egy órája, hogy emberi, nem NŐIES külsőt adjon a lestrapált testének.
A babái az éjszaka folyamán belázasodtak, és egész nap nyűgösködtek. A gyerekorvos szerint semmi komoly bajuk nem volt, de a nőt megijesztette. Fontolgatta, hogy lemondja a randiját, de az este nem róla, hanem Mayről szólt. És mivel Rayjel megállapodtak a gyerekvigyázásban, nyugodtan hagyja itthon a kicsikéit. Igaz, Raynek lesz segítsége is, Lola jön majd hatra, de csak tízig marad, utána a férfié lesz a pálya, míg haza nem ér.
Kiugrott a zuhanyzóból, megtörölközött, majd egy köpenybe bújt, amit szorosan megkötött a derekán. A tükör előtt bekente az arcát hidratálókrémmel, majd becsavarta a haját, aztán az őrült nagy csavarókkal a fején a szobájába ment, ahol bevetette magát a gardróbba.
Elkezdte lehúzogatni a vállfákat a rudakról, egyesével, aprólékosan megnézve az összes ruhadarabot.
Drasztikusabb megoldásra volt szüksége, mert nem látta át a ruhahalmot, amikről biztos tudta, nem veszi fel, elkezdte kidobálni a gardróbajtón keresztül az ágyra. Amik esélyesek voltak azokat csak az ajtóba ejtette.
Miután nem jutott dűlőre, hisztérikusan lehuppant egy adag farmernadrágra, és próbálta kiverni a gondolatot a fejéből, hogy farmerben megy a partira. Nagyot is nézne az a flancos társaság!
- Khm… – hallotta meg a számára oly’ kedves hangot. – Ha jól emlékszem, nekem elég volt az, ha ádámkosztümben lejtettél előttem.
- Az meglehet, hogy neked elég volt ennyi, de most nem szobára készülök, és nem is orgiára, szóval fel kell vennem valamit.
- Minek neked ennyi ruha?
- Ezt pont egy nőtől kérdezed? – kukucskált ki az ajtón. Ilyen hülye kérdést!
- Hacsak nem váltottál nemet szülés alatt, akkor igen.
Astrid meglátott a ,,lehetséges” kupacban egy lila szaténdarabot. Kihúzta. Egy bokáig érő ruha volt, pánttal a nyakában, hátul az egész hátat megmutatta.
Felvette, elrendezgette magán, majd kilépett.
- Szerinted? – kérdezte az ágyon ücsörgő férfit, aki az alvó Christ tartotta a karjában.
- A hajcsavarók is része a ruhának?
- Nem!
- Akkor inkább hagyd
Astrid kihajította a göncöt az ágyra, majd elszántan kutatni kezdett tovább. Egy pasztell egybenadrágot vett fel, derekán selyemöv lógott, és ezt is a nyakban lehetett megkötni.
- Ez?
- Inkább hanyagoljuk – Astrid visszarobogott, és tovább matatott. – Mikor várhatunk haza?
- Dolgod van?
- Nekem is van munkám, főleg éjszaka. Számíthatnak rám, vagy mondjam le?
- Mondd le! – kiáltotta ki, miközben kihúzott egy zöld, buggyos ruhát.
- Ezt inkább ne.
- Szerintem se.
Újabb négy darabban drukkolt elő, egy szürke minivel, egy tapadós, fűzős feketével, egy kobalt tüllössel, és egy pink csónaknyakú koktélruhával.
Egyik sem volt az igazi.
Már csak két esélyes volt. Felvette a párizsi kék, mell alatt meghúzott, beépített melltartóval rendelkező, földígérő ruhát.
- Na? – fordult körbe.
A férfi vállat vont.
- Jó, bár még mindig azt mondom, szebb vagy meztelenült.
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Nem Sade márkihoz vagyok meghívva, hanem a barátnőm születésnapi vacsorájára.
- Akkor jó lesz ez.
- Remek!
Összeszedte a szétdobált ruhákat, és beakasztgatta őket. Nem tudta, hogy mikor lesz ideje újra katalogizálni őket, de most így maradnak, mert a rögtönzött divatbemutató miatt nem maradt csak negyedórája Mac érkezéséig.
Lerángatta magáról a ruhát, egy kicsit megvasalta az alsószoknyát, a felső, selyemréteghez nem mert hozzányúlni, majd visszavette, mamuszban sietett a fürdőszobába, ahol kikapkodta a hajából a csavarókat, és elkezdte a szépítkezést. Alapozóréteg, arcpirosító, fekete szemceruza és egy szájfény volt segítségére a beavatkozás alatt.
Végignézett magán a tükörben, miután egy vékony aranyakláncot akasztott a nyakába, amin egy apró, csepp alakú medál függött. A fülébe a szetthez illő gyémánt fülbevalót akasztotta. Meg kellett, hogy állapítsa, két hónapja szült nőhöz képest, halálosan jól festett. Mondjuk, nem volt nehéz, az angyalgéneknek köszönhetően a teste gyorsan regenerálódott, a terhességi csíkoktól sem szenvedett, egy-két halvány striát leszámítva nem látszott semmi sem a testén. Egyedül az arca volt beesettebb a fáradságtól, de ezt jól eltakarta a smink.
Megtömte a ruhához illő retikült a szokásos szépészeti dolgokkal, majd belebújt a sötétkék-arany párosításos magas sarkújába, majd letipegett a lépcsőn.
Ray a konyhában etette az ikreket, vagy legalábbis próbálta. Nem igazán akart összejönni neki a két baba etetése egyszerre, főleg, hogy Astrid megérkezett.
- Harapnivaló vagy, drágám! – mormolta, ahogy végigmérte. – Basszus, az a seggfej meg sem érdemel.
- Ha ez bók akart lenni, köszönöm! – mondta a nő mosolyogva, majd meghallotta a telefonja rezgését. – Mennem kell.
- Jó szórakozást, Hamupipőke! A cipődet el ne szórd, mert nem engedem be a ,,hercegedet” – kiáltotta utána.
- Rendben – mosolyogta a nő, majd kilépett az ajtón és Mac várakozó autója felé vette az irányt. A férfi kiszállt, és kinyitotta neki az ajtót, majd beült mellé és elindultak.

☆☆☆

Ray, miután Astrid elment azzal a faszkalappal, megetette a kicsiket, igaz, nehezen, mert mindenre figyelt, csak a lányaira és a fiára nem. Csodálta, hogy nem az egyik gyerek fülébe kezdte el nyomkodni a cumisüveget, bár, amennyire lélekben jelen volt, meg is történhetett volna, ha nem csenget be Lola.
A férfi kiment beengedni a bébiszittert, de nem ő állt ő kint, hanem két nő. Egy hosszú, barnahajú nimfa, és egy vérvöröshajú, alacsony szépség.
- Segíthetek? – kérdezte bambán. Kik lehetnek ezek, gondolta magában.
- Aha – felelte vigyorogva a vörös.
- De nem nekünk kell segítség, hanem nektek. Azt hiszem, újra össze kell állnunk ördögi drágámmal, hogy egy újabb szívproblémát megoldjunk – csóválta meg a fejét.
- Beengednél minket? – kérdezte Vöröske.
- Nem, mit akartok?
- Jó. A vörös és én Astrid MLB-jei vagyunk – mondta, majd az értetlen tekintetére nézve magyarázkodni kezdett. – Mindörökké Legjobb Barátnők.
- Ahaaaa, szóval, te vagy Reena – bökött a barna nimfára, - te pedig Nessa.
- Jó fiú, beengedsz?
- Továbbra sem.
- Kemény dió vagy, barátom, de Abby épp most akar lefordulni a babahordóból az asztalról, mert nem kötötted be.
A férfi egyből elugrott az ajtóból, és a gyermekeihez rohant. Abby nyugodtan ült a helyén, és kamillázta a felfordulást.
- Hé, nem is… – De a vendégei már benyomultak, és leültek a kanapéra. A Reena nevezetű ölbe vette Christ és dögönyözni kezdte a fiúcskát.
- Ez az egy baj van a szülőkkel, bármit megtesznek a gyerekükért, és bele sem gondolnak, talán ez a tett végez velük. Még szerencséd van, hogy nem vagyunk gonoszak.
- Csak a te nevedben beszélj – mondta Nessa.
- Szóval, mit akartok?
- Beszélgessünk egy kicsit. Mi a helyzet a mi Astridunkkal? Szerelmi téren.
- Szögezzük le, mi modern Cupidót játszunk, és bennünk van már pár pohár gin, és Rennek páratlan a rábeszélőképessége, ha hülyeségekről van szó – jegyezte meg a Vörös. Ő tűnt a beszámíthatóbbnak.
- Miért beszélném meg pont veletek?
- Mert jót akarunk? – kérdezett vissza Ren. – És Mac másnak van rendelve.
- Hogy jön ez most ide?
- Sehogy–vágták rá egyszerre.
- Koncentráljunk csak egy valamire. Astrid. Miért nincs itthon veletek? Mit mondtál, nem mondtál neki, tettél, vagy nem tettél vele?
- Nem akar már engem, vagy legalábbis ezt mondta.
- Ez hülyeség –dörmögte Nessa.
- Szerintem is, de nem erőltethetem rá magam.
- Mondtad már neki, hogy ő a társad? – kérdezte Reena.
- Te meg ezt honnan tudod? – Vállat vont.
- Astrid nem mondta, médium vagyok? Gondolom nem. Nos, Ray, médium vagyok – vigyorgott a lány.
- Amúgy nem mondtam neki, alighogy elkezdett velem beszélni, támadjam le ezzel?
- Ahogy hallottuk, a letámadás nem áll messze tőled – jegyezte meg Nessa.
- Remek, a köztünk lévő szexről is tudtok?
Mindkét nő elvigyorodott.
- Ez igent jelent, gondolom.
- Törd egy kicsit jobban a kobakodat, nem jut eszedbe semmi sem?
- Most nem mondod komolyan, hogy rózsákkal hódítsam vissza?!
- Nem, ezt tényleg nem ajánlom, ezeket a fiúkájától is megkapja. Mi van, amit csak te adhatsz meg neki? – kérdezte Nessa.
- És ne a szexre gondolj, bár, tény, hogy olyat, amit tőled kapott, nem felejti el, de ennél egy kicsit több kell – erősködött Reena.
- Még több kisbaba?
- Jaj, hagyjál már, még ezek sem szobatiszták!
- Ren, assz’em mennünk kellene – motyogta a Vöröske. – Tudod, sok párt kell még összehoznunk, míg kijózanodunk – vihogta a nő, majd mindketten felkeltek. Nessa eltűnt az emeleten, majd fél perccel később egy edzőtáskával jelent meg, bement a konyhába, és kihozta a babákat. – Ez az éjszaka legyen a tiétek, majd mi vigyázunk rájuk.
- De…
- Nyugi, vigyázunk rájuk – kacsintott a Vörös, majd elkezdte bepakolni az apróságokat az autójába.
- Nem sokat segítettek.
- Oké – szusszant egyet Reena az ajtóból visszatekintve, majd Ray füléhez hajolt, és belesuttogta. - Szárnyak. Add vissza neki a szárnyait.