Második fejezet

Hello!Meghoztam a frisst, hosszabb lett, mint az előző :)
Jó olvasást!



Dr. Astrid Calebow öt éves Volvójában ülve próbálta elérni édesapját. Éjszakás volt az ügyeleten, túl fáradt volt már ahhoz, hogy találkozzon Alexander Calebow-val és a legújabb nőjével. Elég elcseszett, és fárasztó napja volt, nem kell ehhez még, hogy egy kínos vacsorát is eltöltsön vele.
Természetesen nem vette fel a telefonját, minek is azt?! Írt egy rövid, lényegre törő SMS-t az apjának, majd áthajtott New Orleans nyüzsgő, délutáni forgatagán. Nagy nehezen talált szabad parkolóhelyet a Brewery előtt, megigazította hosszú, hullámos csokoládébarna haját, megtörölte a teknőckeretes szemüvegét, majd a táskájáért nyúlt. Beledobta a mobilját, a csipogóját kikapcsolta. Kivett egy pár nap szabadságot, meglehet, hogy imádta, ha ,,tombol”- ha lehet használni ezt a kifejezést egy eltört macskalábra- a vérében az adrenalin, mikor behoznak egy újabb, sürgős esetet, de neki is szüksége van néha egy kis pihenésre.
Kikászálódott a kocsiból, a viharos szél egyből összeborzolta a hosszú haját.
- Remek!– sóhajtotta bosszúsan, majd felkontyolta a dús fürtöket.
A Brewery-ben eltopogott egy félórát, semmi haszna nem volt, nem talált nászajándékot legjobb barátnőjének. Természetesen, mint mindent, ezt is az utolsó pillanatra halasztotta. Holnap lesz az esküvő. Végül bement egy porcelánboltba, és vett egy étkészletet. Majd nem írja rá a nevét…
Miután megvette az ajándékot, Amanda Calebow kertvárosi házához hajtott. Mandy a válás után a házukban maradt, így egyeztek meg Alexanderrel. Astrid imádta az anyját, a világ legjobb szülője volt. Ha szükség volt rá anyatigrisként védte a lányt, ha nem akkor is. Rögeszmésen kereste Astrid számára az igazit, pedig annyiszor tisztázták az egészet! De Amanda nem adta föl, arra hivatkozva, hogy Astridnak ki kell hevernie a válását-, ami már lassan négy éve volt. A nő csak egyet nem értett meg: Astrid nem ő! Lehet, hogy neki szüksége van egy hímre maga mellett, hogy elfeledtesse édesapja hiányát, de neki nem volt rá szüksége. Mindig is egyedül vészelte át a nagy csalódásokat az életben, nem kell neki egy másik lény, hogy feledjen.
A házasság nagy hülyeség volt a részéről, tipikusan az az ember volt, akinek nem való. Nem ápolta eléggé a kapcsolatukat, és egy nap azt vette észre, hogy a drága férje a ruháiban parádézik, és a pasik fenekét lesi. Ilyen az ő formája… Négy évig volt együtt Kevinnel, mikor az évfordulójukon bevallotta: a pasikat szereti. A lány totálisan összetört. Azt hitte, megtalálta a másik felét, akivel leéli az életét erre tessék! Kevin egy fél fejjel volt magasabb a lánynál, kék szeme és szőke haja volt. Egy valóságos Herkulesnek látszott. De a szarházi, egész végig homokozóban versengett a lapátért! Kevin kizárólag azért vette el, mert azt hitte, hogy tőle ,,megjavulhat”. Sajnos, Astridnak nem volt varázspálcája, hogy megsuhogtassa azt, és egy hetero pasit varázsoljon férjéből. Nem tudott rá haragudni, mindig is ilyen volt a természete- titkon magát okolta az egészért, ha nem dolgozott volna annyit talán észrevette volna hamarabb! De, ami elmúlt, az elmúlt, továbblépett.
Behajtott a házukhoz vezető kis utcába, majd be a garázshoz vezető felhajtóra, de ott parkolt egy idegen autó. Astrid kíváncsian ráncolta a homlokát, de nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. Az ajtó előtt egy fehér szőrpamacs ült. Pandora. Astrid exének a döge. A korcs ki nem állhatta a nőt, ezt minden adandó alkalommal tudatta vele. Nem hagyhatta otthon, szétszedte volna a házát. Minden nap elhozta őt ide, és mikor végzett a munkával eljött érte. A kutya üdvözlésképp elkapta a nadrágja lenge szárát, vicsorogva cibálta azt.
- Fehér Agyar, figyelmeztettelek már egy párszor: ha hazavágod még egy gatyámat, repülsz tesztkutyának egy kozmetikai céghez!– sziszegte. A kutya, mintha értette volna, elengedte a nadrágot, majd sértődötten az ajtóhoz trappolt.
Kinyitotta a bejárati ajtót, a kutya betrappolt a széles előtérbe, majd eltűnt a konyhában. Felakasztotta a táskáját a fogasra, majd az előszobából a nappaliba ment.
- Anya? Itthon vagy? Anya?– Ekkor egy pucér férfi ült fel a kanapéról, alóla egy bozontos, szőke fej kukucskált ki. – Anya? – kikerekedett szemmel vizslatta az össze nem illő párt. A srác éppen, hogy betölthette a húszat, nos, Mandy meg annak a dupláját, plusz tízet.
- Hello!– köszöntötte a fiú. Astrid intett neki, majd egy ostoba vigyor kíséretében a konyhába botladozott.
Kivágta a fagyasztó ajtaját, arrébb lökdöste a mélyhűtött zöldségeket, és megtalálta a gyógyírt. Étcsokoládés fagylalt! Felejtsd el, kislány, tudod, hogy milyen az anyád, hozzászokhattál volna!
A mosogatónál lemosta a kezét. Leült a konyhaasztalhoz, és lapátolni kezdte a vészhelyzetekre tartogatott energiabombát. Az asztal közepén egy Tiffany-vázában karácsonyi rózsa volt, mellette a People. A gyerekkorából oly’ ismerős asztaldísz.
A torkán akadt a tömény édesség, mikor meglátta az anyja szeretőjét. A Stetsonos srác megemelte Astrid felé a kalapját, majd egy női szíveket összetörő mosolyt villantott az ámult nőre. A fehér ing ki volt gombolva izmos hasán, kopott farmerja-, ami tervező által volt elnyűve- lazán lógott keskeny csípőjén. A nő szürke szeme majd’ kiesett a helyéről, ahogy végigmérte.
- Tetszik, amit látsz?– kérdezte végül a Mr. Stetson egy önelégült mosoly kíséretében.
- Túlságosan is– Levette bifokális szemüvegét, hogy ne lásson a fickóból semmit sem.
- Tudod, szeretem az édes hármast. Nincs kedved csatlakozni?
- Majd, ha nem csuknak le kiskorúak megrontása miatt!– még egy kanál fagyi.
- Már elmúltam tizennyolc!
- Sajnos én is…
- Amanda nem ellenkezett ennyire. Ahhoz képest, hogy a nővéred, nem sok közös van bennetek– Amanda azt mondta, hogy ő a húga? Te jó ég! Na, ennek is közel jár az IQ-ja a farka méretéhez… Nem tűnt fel neki, hogy anyának nevezte Amandát?!
- Csak genetika! Ennyi mindent leszűrtél egy kis etyepetyéből?
- Jó emberismerő vagyok!– mosolygott a nőre.
- Hé-hé! Ha még egyszer ezt csinálod meg fogok vakulni!– Teátrálisan maga elé emelte a kezét, mintha csak a fehér fogak villanását próbálná eltakarni.
- Te egy nagyon vicces nő vagy! Amanda tudja a számomat, ha szükséged lenne rám! Várom a hívásod, szivi!
- Azt várhatod…– szerencsére megjelent Amanda is, és nem kellett tovább elviselnie a kanos srácot. Egy szenvedélyes csókot váltottak, Astrid már kezdett azon gondolkozni, hogy feszítővasra lenne szükség a szétválasztáshoz, mikor Amanda eltolta magától a fiút.
- Majd találkozunk, nagyfiú!– rácsapott a fiatal, feszes fenékre, és belecsempészett valamit a zsebébe. A bugyiját!
- Garantálom! Ja, és jöhet a húgod is- kacsintott Astridra. Amanda kacéran beletúrt vörösarany hajzuhatagába, és egy jégolvasztó mosollyal pajkosan csipkelődni kezdett.
- Nem vagyok elég neked, hm?– búgta.
- Erősítésre lesz szükséged, ha le akarsz nyomni!– jelentőségteljesen Astridra pillantott.
- Majd bevetem a nehéztüzérséget!
- Azt remélem is! Mennem kell– egy gyors csókot nyomott a tinédzser lelkű nő szájára, Astridnak küldött egy csókot a levegőben, majd az ajtóhoz sétált. Amanda csak akkor nézett a lányára, mikor meghallotta a kocsit felbőgni.
- Magyarázattal tartozol, nővérkém!– sziszegte.
- Felnőtt nő vagyok, egészséges szexuális étvággyal! Ami rólad nem elmondható… Nincs mit megmagyaráznom, drágám. A koromat illetően, csak egy kis füllentés volt. Elismerheted, hogy jól tartom magam– Mandy leült szemben a lányával, majd elvette a kanalat Astridtól, és ő is megmártóztatta a csokimennyországban.
- Igazad van, nem tartozol számadással. De még a pihéi sem nőttek ki az arcán, épphogy csak kinőtt a Pókemberes–korszakából! Nem gondolod, hogy ez túlzás?
- Ne dramatizáljál már! Élvezem az életet, míg…– Astrid közbevágott.
- … le nem csuknak molesztálás miatt– fejezte be. – És mi van a sebhelyeddel a hátadon? Arra mit találtál ki?–Ez igen kényes kérdés volt a családban, Astrid mégis húzogatta a ragtapaszt.
- Tudod, nem a hátammal volt elfoglalva. Hagyjuk inkább, rendben? Holnap lesz May esküvője, ugye?– terelte a témát.
- Aha, már nagyon várom, hogy felvegyem a buzirózsaszín csipkerémálmot– szemeit forgatta, ahogy a ruhájára gondolt.
- De megteszed, mert ő a legjobb barátod. És a legjobb barátok megteszik egymásért, hogy az esküvőjükön viselik egymás gázabbnál gázabb koszorúslányruháit.
- Ja– sóhajtotta. – Megyek haza, anya, fáradt vagyok.
- Rendben. Ne felejtsd el, hogy hétfőn velem jössz jósoltatni!
- Igen is, asszonyom!– szalutált a lány.
- Helyes, most leléphet, katona!
- Jó éjszakát! – visszatette a szemüvegét, majd a kocsijához igyekezett. Beült, mikor meghallotta anyja hangját az ajtóból:
- Nem felejtettél el valamit?- Amanda a fehér szőrcsomót tartott a kezében, majd belökte az ablakon. Az uszkár sértetten bámult a nőre, kutyalelke megsérült, hogy ilyen gorombán bántak vele. Tüntetőleg elfordult a két nőtől, és lekuporodott az anyósülésre.
- Kösz– morogta Astrid.
- Ha már pasi társaságod nincs, legalább legyen valaki, aki megvéd!– Na igen… Mikor kutyasétáltatás közben kirabolták, Pandora végig simogatásért dörgölődzött a rabló lábához. Ennyit a házőrzésről! - Viszlát, drágám!– kézfejével megcirógatta lánya arcát, majd puszit nyomott a homlokára, mint kiskorában, lefekvés előtt.
- Hello, anya!– beindította a Volvót, majd hazafelé vette az irányt.
Útközben rendelt pizzát, a biztonság kedvéért, hisz a fene tudja, hogy mikor volt legutoljára bevásárolni. Elhagyta a város határát jelző táblát, majd rákanyarodott egy földútra, ami kacskaringósan a mocsár mellett húzódott. Imádott itt élni. Mindenki hülyének nézte ezért, de ők még nem tapasztalták louisianai vadvidék csodálatosságát. Szerette a nyári estéket– ha éppen nem dolgozott– a verandán tölteni, közben hallgatni a természet hangjait. Néha egy-két aligátor is bemerészkedett a kertbe. Volt egy biztonságos riasztórendszere, egy Winchester a hűtő mögött, és egy baseballütő a fogason, ha megtámadták volna. Szerette a csendet, ami itt volt, ha tiszta volt az ég, akkor még a Mardi Gras fényeit is láthatta.
Leállította a kocsit a ház felhajtóján. És ha a környék nem győzte volna meg az embereket, akkor a ház magáért beszélt. Kétszintes családi ház, ami fehér burkolattal és kék spalettákkal rendelkezett. Hozzá volt építve két nagy terasz, a ház jobb és baloldalához– igen, a ház nem egy személynek lett tervezve.
Kiengedte Pandorát, hogy elvégezze a dolgát, addig összeszedte a kocsiban lévő dolgait, majd a kutyával együtt a bejárathoz sétált. Előkotorta az egyik cserép alól a pótkulcsot, a másikat elvesztette. A kutya mérgesen topogott, míg Astrid be nem engedte.
Astrid beakasztotta a ruhazsákot az előszobában lévő szekrénybe, majd a konyhába vágtatott, és kidobta a szennyesét, amit az állatkórházból hozott haza. A mosogatónál könyökig lemosta a kezét fertőtlenítőszerrel, majd alaposan megtörölte papír törlőkendővel, amit azonnal a szemetesbe dobott- nesze neked Greenpeace! Pandora is megérkezett, őt is elkapta, és lemosta a lábát. Ha tehette volna az egész kutyát fertőtleníti, de mivel félt, hogy megharapja, csak a tappancsait mosta le. Friss vizet öntött Pandora táljába, és kutyatápot szórt a mellette lévőbe. Annyira csábítóan hangzott egy hűsítőzuhany, de még nem jött meg a pizzája. Kinyitotta az ablakokat. Kereszthuzatot csinált, olyan rossz levegő volt odabent!
Megérkezett a pizza. A tinédzserkorú futár a nyitott ajtó előtt várakozott, és simogatta a dörgölőző kutyát, míg Astrid kifizette.
A nő az egyiket betette tányéron, letakarva fóliával. Kivette az önálló gondolkozású és cselekvő élelmiszereket– sajnálatos módon ilyen sokszor előfordul az ő konyhájában, vagy a…kocsijában. A másikat egy hasonló méretű tányérra biggyesztette, majd betette a mikroba, hogy átmelegedjen. A papírdobozokat megsemmisítette, majd mikor megmelegedett a pizza, Pandora segítségével elfogyasztotta egy részét. Elmosogatott, majd a lenti fürdőszobába ment.
Egyszerű fehér csempével volt burkolva a padló, középen egy lilás orchideát ábrázoló járólap volt lerakva. Kevin munkája. A falat rózsamintás csempe díszítette, ami szintén Kevin kezét dicsérte. A csap pultba volt süllyesztve, a pult belsejébe polcot készített, hogy Astrid hódolhasson szenvedélyének: a rendnek. A polcon a törölközők katonás sorokba voltak- színük és nagyságuk szerint- elrendezve. A másik pult alatt tartalék tusfürdők, samponok, fogkrémek, testápolók sorakoztak. A két csap fölött egy széles tükör volt felerősítve. Középen a szappantartóban a fürdőszobához illó rózsás színű szappan-, amit soha nem használt, mert a bacilusok rájuk rakódhatnak. Két fehér törölköző volt szépen összehajtva a mosdó szélére készítve-, amiket naponta váltott.
Az oroszlánlábas kád szélén fehér gyertyák álltak, amiket még nem volt alkalma kipróbálni időhiány miatt. A kád végénél egy kisebb méretű törölköző várta, hogy Astrid rátegye a fejét- hiába a nő nem igazán szeretett a kádban fürödni, ő inkább a zuhanyozás híve volt. Ma mégis inkább idejött- majd gyorsan letusol lefekvés előtt-, hogy el tudjon lazulni.
Nora Roberts már ott várakozott a kád szélén. A házban egyedül a könyvek voltak szétszórva, hogy Astridnak csak le kelljen ülnie valahová és olvashasson. Megengedte a vizet, nyomott egy nagy adag habfürdőt a zubogó vízbe, majd levetkőzött. A ruháit összehajtogatta, és a csaphoz tette. A barna haját kifésülte. Elzárta az ezüstözött csapot, majd a habbal teli kádba ült.
A végtagjai ellazultak, gondjait elzárta az agyában egy ajtó mögé és a kulcsot jó messzire elhajította. Hátradöntötte a fejét, csokoládébarna hajának a vége a vízbe lógott. Kinyitotta könyvet a könyvjelzőnél, majd olvasni kezdett. De nem tudott koncentrálni, szemét elnehezítette a fáradság, ami már évek óta kísérti. Lerakta a könyvet, ő pedig elmerült a vízben. Sötét haja az arcába lebegett, ezzel eltakarva a fényt előle. De nem zavarta. Ma semmi sem érdekelte- kivéve, hogy a pizzát kint hagyta az asztalon. A tüdejéből kezdett elfogyni az oxigén-, ami buborék formájában távozott Astrid enyhén nyitott szájából-, szempillái ólomnehezeknek tűntek, a víz kezdte csípni a szürke szempárt. Megszólalt a telefon.
Felült a vízben, haja az arcára tapadt, nem látott semmit. Kipattant a kádból, a gyors mozdulattól kiloccsant a víz, ami a gyertyákat lesodorta a kád széléről, és eláztatta Norah Robertsöt. Maga köré csavart egy rózsaszín törölközőt, és kirohant a konyhába maga után hagyva a vizes lábnyomokat.

- Ne tedd le, ne tedd le!– mondogatta. – Halló?–szólt bele a vezeték nélküli telefonba.
- Astrid?– Ki más?, forgatta a szemét.
- May! Mi újság? Készülődsz már?
- Ah, ne is mond! Most telefonáltak, hogy a virágcsokromat valaki kidobta. Érted, kidobták! Hogy tudtak egy csokrot csak úgy kidobni?! Aztán az étteremből hívtak, ahonnan a szakácsokat béreljük az estére. Lebetegedtek! A gyűrűmet pedig elveszítettem!–zokogta May. – Ez egy nagyon rossz ómen! Lehet, hogy nem is kéne összeházasodnunk Roberttel?
- Oh, drágám! Vegyél mély levegőt, és nyugodj meg! Minden rendben lesz… Az a lényeg, hogy ne izgasd fel magad, gondolj a babára. Nem tesz ez neki jót. – May nagy levegőt vett, majd kifújta. Mély levegő, kifúj, mély levegő, kifúj…
- Sokkal jobb! Mit csinálnék én nélküled, hm? 15 éve csak te tudsz lecsillapítani– Astrid szinte látta a kedves csillogást a szemében és a bájos mosolyt az arcán.
- Azért, mert én írom fel neked a Frontint– nevetett Astrid.
- Így igaz. Köszönöm, hogy itt vagy nekem! Holnap találkozunk, most megyek gyűrűt hajkurászni. Szeretlek!
- Én is téged!– May bontotta a vonalat.
Astrid nagyot szusszant, és felmérte a károkat. Lábnyomok mindenhol, eláztatta a telefont. Szorosabbra húzta magán a törölközőt, majd visszatipegett a fürdőszobába. Jöhet a kárelhárítás!



Az éjszaka borzalmas volt. Forgolódott nem találta a helyét, a párnája túl kemény volt, a takaró túl meleg. Nem volt levegő a szobában, Pandora nyüszített a Holdra. De, hogy a másnapja se legyen a legtökéletesebb nap, May esküvője.
A rózsaszín habos-babos ruhában a zsúfolt templomban küzdött a pánikroham ellen. Tenyere izzadt, ruhája a hátára tapadt. Nem kapott levegőt. Nyugi, kislány, vegyél egy mély levegőt, és kitartás! Mindjárt vége! Csókold már meg, te barom! Végre…
Megszólaltak a harangok, ezzel felkavarva az eddig sem nyugodt gyomrát, a reggeli pizza visszakívánkozott– egy jel, hogy normálisan kell reggelizni. Az ifjú házaspár kimasírozott a vendégekkel együtt, Astrid utolsónak maradt.
- Gratulálok, drágám! Annyira örülök nektek!– ölelte magához barátnőjét, Mayt. May barna haja csigákban kunkorodott az álláig, kobold külsőt kölcsönözve neki. Hasa a vékony ruha alatt láthatóan kerekedett.
- Köszönöm!– szipogta a meghatódott lány. – Tegnap tökre frászban voltam, sajnálom, hogy olyan későn zaklattalak… Meglett a gyűrű- mutatta a hatalmas gyémánttal rendelkező ezüst karikát
- Látom, hol volt?
- Az éjjeliszekrényen!– nevetett. Újabb barátok érkeztek, May buzgón fogadta a gratulációkat. Astrid elosont a Volvóig.
Persze, pont ma kellett ilyen hülye, fülledt melegnek lenni! Kivette a forró kocsiból egy üveg ásványvizet, amit a legjobb szándékkal sem lehetett hidegnek nevezni, és belekortyolt. Óriási kényszert érzett, hogy ki ne köpje a templom előtt álló fenyő mellé.
Észrevétlenül elhajtott a templomtól, majd hazafurikázott. Legszívesebben letépte volna magáról a szaténruhát, de megemberelte magát, és a bejárathoz ment. Pandora szokásához híven morogva fogadta, majd kirohant a kertbe. Astrid nyitva hagyta az ajtót, had szellőzzön a ház. Felkocogott az emeletre, ami négy szobából, egy gardróbból és egy fürdőszobából állt. A folyosó barackszínnel és fával volt bevonva. A szobája volt a legnagyobb helyiség az emeleten, itt volt berendezve egy kis dolgozósarok, ahol igen sok időt töltött az elmúlt években. A falak szürke és acélkék festékkel voltak bevonva, az ágy mellett két éjjeliszekrény, a végénél fehér plüssel lefedett hosszúkás puff állt. A két ablak a puff vonalában helyezkedett. Minden reggel fényárban úszott a szoba, gyönyörű látványt nyújtott. Az ablak alatt egy fehér faláda volt, azon egy vázában tearózsák illatoztak.
Kihámozta magát a ruhából, és lehajította az ágyra a rózsaszín rémálmot. A kontyát szétborzolta, kiszedte belőle a rózsaszín rózsát, amivel a koszorúslányok rendelkeztek az esküvőn. Lerúgta a vajszínű magas sarkút, ami szétnyomorgatta a hosszú szertartás alatt a lábát. Fehérneműben rohant a fürdőszobába, ott lekapkodta a maradék anyagot, majd beállt a tus alá. A jeges víz lehűtötte felhevült testét, kevésbé volt pánikhangulatban–azt leszámítva, hogy csak most tudatosult benne, hogy nyitva hagyta az ajtókat. Lecsúszott a zuhanyzó falán, kezét az arcába temette. Néma zokogás rázta a testét, forró könnyek keveredtek el a hideg vízzel. Azóta utálta a zsúfolt helyeket, mióta Amanda elhagyta a plázában hét éves korában. Ugyanilyen érzés volt neki, mint most. Akkor is egyedül volt, magányosan, elveszetten egy nagy tömeg közepén. Fojtogatta a sírás, légszomj alakult ki nála, majd összeesett. A kórházban ébredt fel, Mandy ott ült az ágyánál, és zokogott.
De most nem csak ez játszott közre. A magány. A templom sorai közt állva tudatosult benne, hogy egyedül van. Nagyon. Mindenki a párjával volt, csak ő egyedül. Sok ismerőse, akikkel együtt érettségizett, is ott volt, a legtöbb nő várandósan, vagy tipegő kisgyerekkel. A férjekről meg ne is beszéljünk.
Remegő kézzel felnyúlt, hogy elzárja a vizet, majd maga köré csavart egy bolyhos törölközőt. A testében érzett forróság lecsillapodott, már nem küzdött légszomjjal. Az ezüst keretes régi, antik tükör előtt állva kifésülte a derékig érő haját, majd hajcsavarókat tűzött bele. Melegítőbe öltözött, és a nappaliban leült a vajszínű kanapéra egy doboz vaníliás jégkrémmel, amit bőségesen meglocsolt csokokoládésziruppal. Bekapcsolta a tévét, National Geographic. A csodálatos kutyadoki ment, amit életében nem látott még, és nagy a valószínűsége, hogy ebből a részből sem marad meg sok minden. Annyi kedve sem volt elmenni a kerti partira, mint egy kilapított macskának egerészni. Nem akarta végighallgatni May férjének és annak haverjainak csipkelődéseit a szingliségéről és ,,hogy–az-orvosi-szakma-férfiaknak-való”, és ,,soha-nem-bíznám-az-életemet-egy-nőre-mégha-a-kutyáméról-is-van-szó” szarságot. Nem akarta bámulni a sok önelégült pár fejét. De a legjobban azt utálta, mikor May bemutatta őt valakinek. Amandával össze kéne zárni őket!- nem sok jó sülne ki belőle, az biztos.
Undorodva tolta el magától az édességet, mikor rájött, hogy már megint zabál. Ha így megy tovább, tényleg nem tud fogni magának egy jó hapsit! Szomorú és érzékeny búcsút vett a jégkrémtől, majd kiöntötte Pandora tálkájába. A kutyus egyből rávetette magát. Astrid kiszedte a fagyasztóból a maradék három megbontatlan csomagot is. Lecelluxozta őket, majd barna papírzacskóba tuszkolta, és újra ráhúzott egy réteg celluxot. Három cetlit írt, majd azokat is rátette a csomagokra. Legbelülre lökte az étcsokoládésat, majd a citromosat, és a málnásat végül. A hűtő fagyasztó részére is akart tenni a ragasztószalagból, de elfogyott. Ezért, sötétlila szigetelőszalaggal ragasztotta le. Nagyon ,,csini” hűtő lett, de fő a biztonság!
Nyakig mászott a gardróbban, eltűnt a ruhásszákok közt, kereste a megfelelő ruhát estére. Nagy volt a választék, koktélruhákból mindig volt neki, hisz sokszor hívták üzleti vacsorákra, és az anyja is bőségesen ellátta randikkal, amikhez kellett egy új ruhatár. Végül egy galambszürke ruha mellett döntött. Levette a melegítőt és a kifakult Csőrikés felsőt. Helyettük jött a szürke pamutruha, ami a bordájánál egy tenyérnagyságú sávban szűkebb volt, majd bokájáig omlott. A felső részét átbújtatta a nyakán, V alakú kivágása- és ráncolása- elvonta a figyelmet kevésbé telt kebléről. Haját feltűzte, de néhány rakoncátlan tincs kijött a kontyból, és lusta csigákba bongyorodott. Bizsut akasztott a fülébe és hozzáillő, hosszú nyakláncot tett a nyakába. Feltett egy kis szempillaspirált, száját enyhén rózsás szájfénnyel bekente, majd jöhetett a parfüm. A fürdőszobát átjárta a finom, francia parfüm illata, ahogy magára fújt a keverékből. A szeme aljával nem tudott mit kezdeni, az alapozó nem igazán fedte a lilás karikákat. De ezt leszámítva kész volt. A fürdő falán lógó egészalakos tükörben megcsodálta magát, és megjegyezte: nézett már ki rosszabbul is.
Felvette a ruhához illő egy árnyalattal sötétebb színű cipőt, és a retiküljébe tette a telefonját, és az iratait. Eltette a szájfényt és a szempillaspirált. Elindult a kocsijához, de eszébe jutott Pandora. Ha bent hagyja, az átkozott dögöt még szétszedi a vadonatúj kanapéját! De már nem volt ideje elvinni Amandához, és kint sem akarta hagyni az aligátorok miatt. Akármennyire se szerette a kutyát, nem akarta, hogy felfalják. Végül beengedte a házba, és bezárta a kamrába. Ott nem tud kárt okozni, max lekaparja az ajtóról a festéket.
Beült a kocsijába, lehúzott ablakokkal hajtott keresztül a kora estei forgalmon. May családja igen gazdag, a városon kívül volt nekik a házuk, ami kastélynagyságú volt. Astrid előre rettegett az estétől, remélhetőleg, May elfelejtkezik a szingliségéről, és Robert sem fogja szekálni…