Reena a szokásos esti periódus után, álmosan battyogott a szobájába. Mosolyogva csodálta meg a legújabb pizsamáját, táncoló tehenek lengedeztek a flanel anyagon. Imádta az ilyeneket, persze, a pasijai kevésbé, de nem érdekelte. A férjei mindig nyaggatták valami szexisebbért, de ő így érezte jól magát.
Bebújt az ágyba, majd kinyitotta az ágytámlánál lévő ablakot levegőért. Olyan rossz, fülledt idő volt a mai…
Elhelyezkedett az ágyban, felhúzta a vekkerét, majd mint akit fejbe vágtak, mély álomba zuhant. Vagyis nem álom volt, ez egy jövendölés lesz.
Vakító fényt látott, lengedező, krémszínű függönyöket fújt a teraszra a szél. A nap élesen világította meg a teraszt, és a körülötte lévő erdőt. A kertben hét gyerkőc játszadozott, Reena név szerint ismerte őket, a három legnagyobbat már a karjaiban is tartotta, de most olyan tíz év körülinek tűnhettek. Abigail, Bonnie és Chris. Mintha lemásolták volna őket, egyedül Abby haja volt szénfekete, míg a másik kettőé csokoládébarna. Ők pesztráltak három kisebb gyerkőcöt egy ismeretlen angyal társaságában, akinek a karjában egy másfél éves kisbaba kamillázta a külvilágot. Egy hét éves kisfiú mászott fel egy fára, alatta két iker figyelte a nagyobbat. A Mauglit Darennek hívták, az ikreket Ethannek és Fiemmának, hosszan kunkorodott, meglepő módon szökésvörös hajkoronával büszkélkedhettek, ami Fiemmának hosszan kunkorodott a derekán, Ethannek fiúsan hosszabbra hagyva. A karon ülő babát Gabrielnek.
Ren ellépett a terasztól, és beosont a szobába, mintha bárki megláthatná. A nappaliban találta magát, ahol Ray járkált fel s alá. Előtte a kanapén egy idegen, sebhelyes arcú angyal ült, és egy újságot lapozgatott. A folyosóról egy szép, szőke hajú nő sietett hozzájuk.
- Devina…
- Nyugalom, minden a legnagyobb rendben. Astrid remekül van, ha gondolod, bejöhetsz, és megnézheted őket, de le ne merd fárasztani! Gabe születésénél is, amilyen cirkuszt levágtál…
- Menj arrébb – kerülte ki a nőt, mint egy gőzmozdony, és tovább robogott a folyosón, egy tágas, világos szobába. Ren is követte, nem akart semmiről sem lemaradni.
Astrid feküdt az ágyban, szinte elveszett benne. Mosolyogva tartotta a karjában az apró, újszülött csecsemőt. Arca, ha lehet, még jobban felragyogott férje láttán.
- Szépségeim! – lépett hozzájuk Ray, és szenvedélyesen megcsókolta Astridot.
- Ha kérhetem, több gyermekünk a közeljövőben ne szülessen.
- Amit csak akarsz, szépségem – mormolta a férfi.
- Megfogod? – kérdezte a nő, és már fel is vette a nyöszörgő, nagyhajú babát. – Kislány.
- Olyan szép, mint a mamája és a nővérei – motyogta a férfi, amint magához ölelte a kicsit. – Hannah?
- Holly?
- Hannah, Gabrielt is te nevezted el.
- Mert te éppen nem voltál kéznél – forgatta a szemét Astrid.
- Ezzel fogsz szekálni életünk végéig?
- Az jó messze van még – mosolygott a nő. – Hannah.
A családi idill megtört, a kép kezdett halványulni, a helyét egy kékszínű mező vette át, ahol unikornisok szaladgáltak és legelésztek. Ez volt Ren kikapcsoló, relaxáló álmainak egyike. Valamivel az ő, állandóan kattogó agyát is le kellett foglalni…
cordless floor lamp
1 éve
2 megjegyzés:
Sziaa!
Nem is tudom mit írhatnék ide. (:
Nagyon nagyon hálás vagyok, hogy olvashattam ezt a könyvedet is!
Fantasztikus lett!
Gratulálok!
Imádlak
Nalla
Ez egy szóval fantasztikus volt. Nagyon cukrok együtt pláne még a sok-sok babával és gyerkőccel:) az epilógus is nagyon tetszett, tök jó volt így Reena látomásán keresztül látni;)
egyébként annyira jól el lehet képzelni a történéseket, helyszíneket, teljesen bele tudom élni magam a törijeidbe:)
kár h ezt a sorit nem folytatod, annyira kíváncsi lettem volna még mindenre mint mindig:D de a remény hal meg utoljára ;)
addig is nagggyon-nagyon várom a következő töridet/törijeidet, bármi is legyen (ha már meglepi lesz):P
Millió puszi
Megjegyzés küldése