Nyolcadik fejezet

Tűhegyes szemfogai átszúrták a vékony, napbarnított bőrt, mohó kortyokban szívta magába az éltető folyadék. Lassan egy éve, hogy ezt tette már, minden nap táplálkozott, gyakran halálig kergetve az illetőt. De még mindig nem csillapodott az éhsége. Nem is csodálkozott rajta, több ezer éve rohadt már a barlangban vér nélkül. Átkozott Istenek!
A szobában fél sötét uralkodott, csak egy gyertya fénylett a masszív komódon. De ez elég volt ahhoz, hogy lássa Silvia gyönyörtől eltorzult arcát, és szemét. Bár, sötétben is ugyanilyen jól látott Agorosz, mégis, a szokás az szokás. Silvia tudta, ha nem megy át a vizsgán, megbukott. Nem lesz második lehetősége, hogy bizonyítsa hűségét, talpraesettsége már bebizonyosodott, mikor rátalált a barlangban, és megállította, mielőtt szárazra szívta volna.
Nem, most a hűségét kellett bizonyítania. Tudta, hogy akármelyik pillanatban eltörheti a kecses nyakát, csak egy pillantás a szemébe és… De nem történt semmi. A nő átment a vizsgán, mázlista.
- Nos? –kérdezte rekedt, vágyakozó hangon. Agorosz felemelkedett róla, és hátradőlt a kanapén.
Vállat vont.
- Tehát igen? – búgta, és felült a vámpír ölében. Kéjesen kinyújtózott, úgy fordulva, hogy a gyertyafénynél átsejtetődjön rövid, átlátszó pongyolája. Nyakán lévő ikersebből vékonyan folyt a vére, még nem zárta le őket.
Bólintott.
Tökéletes a célnak, bármire hajlandó lenne, csakhogy életben maradjon. Ezelőtt Ivan szajhája volt, de ő volt az első, aki csatlakozott hozzá, mikor látta, Ivánnak már annyi. Szóval, óvatosnak kell lennie vele.
Villanásnyi idő alatt megragadta Silvia haját, és leteperte a kanapéra, nyakát oldalra biccentette, így még jobban látszódott a nyakán lévő kékes ér. Ránehezedett, nem érdekelte a nő kényelme, különben sem szerette az olyan nőket, mint ő. Kétszínű, és alávaló.
- Ha bármit elcseszel, bármit is, nagyon megbánod – morogta fenyegetően. Nehezére esett a beszéd, bár asszimiláció lényegesen gyors a halhatatlanoknál, mint nála is, mégis furcsa volt nem a saját nyelvét használni.
Gondolkozás nélkül belemart a torkába, ezzel jelezve, az ő kezében van az élete. Silvia felsikoltott, most nem gyönyörében, megpróbálta lelökni magáról a férfit, de nem tehetett ellen semmit. Nála volt az irányítás.




Astrid soha életében nem csipkelődött, vitatkozott, hangoskodott ennyit, mint a vacsora alatt. Mindenen összekaptak Mr. Óriással, provokálták egymást, szinte versenyeztek azon, kidobja be hamarabb a törölközőt.
De nem csak ettől volt feszült a konyha. A levegőben ott vibrált a szexuális feszültség, amit mindketten ontottak magukból. De ugyanakkor félt is tőle. Egy halhatatlannal van dolgai, aki, mint bizonyította is, simán meg is ölheti szex közben. Ráadásul nem tűnt olyan pasasnak, aki eltűri, ha visszautasítják. Astrid mégis ezt tette, mindenegyes alkalommal, mikor Ray megérintette őt. Pedig nem akárhogy tette! Apró érintkezések voltak ezek, de mégis… mintha egész testével, lényével hozzáért volna.
És ha tényleg igaz, amit a férfi mondott? Kívánja? A tetteiből következtetni tudott, talán nem egy csaló, de hogy lehet biztos ebben? Már megütötte egyszer a bokáját, és eddig szentül hitt benne, többet nem fog férfival közelebbi kapcsolatba kerülni. De itt van ő… Akiből árad a férfiasság, aki úgy néz ki, mint maga a megtestesült érzékiség, gyönyör. Hogy tudtak az Istenek egyáltalán ilyet alkotni?!
Astrid enyhén megrázta a fejét, hogy kikerüljön a férfi bűvköréből, életében nem gondolt még ennyi jót egy hímnemű egyedről sem, totálisan megzakkant.
Mikor végeztek a pizza elpusztításával, Astrid felállt, leszedte a tányérokat és a mosogatóhoz vitte őket. Ray is felkelt, segíteni akart neki, persze, ezzel nem tesz semmit sem meg nem történté, de Astrid nem hagyta, csúnyán ráförmedt, és elküldte.
Alaposan elmosta a tányérokat, majd betette őket a mosogatógépbe, majd letakarította a konyhapultot, az asztalt, mindent a helyére tett, majd ellenőrizte, minden a ott van-e, ahol lennie kell – kétszer is.
Majd megfeledkezve ,,vendégéről” a nappaliba indult, csakhogy Ray az ajtóban állt, és figyelte minden mozdulatát.
- Elnézést – próbálta kikerülni, de az egész nyílást betöltötte a férfi, aki meg sem mozdult. Be volt zárva a kis helységbe. A klausztrofóbiája kezdett kialakulni. És nem csak a konyhai bezártság miatt, egész nap ki sem mozdult a házból-kivétel a pár másodperces szökését-, szóval, ez is megtette a hatását.
- Van riasztó a házban? – kérdezte váratlanul Ray. Astrid homlokán gondolkodó ránc jelent meg. Miért érdekli ez a férfit?
- Van – felelte. – Számíthatok látogatókra? Talán jön még több huligán is?!
- Kapcsold be!
- Máris, főnök! – Astrid a berendezés paneljén vacakolt, majd pár perc múlva aktiválta a ketyerét.
Ray a nappaliba vonult, és leült a kanapéra, majd áthatóan tanulmányozni kezdte őt. Annyira zavarba ejtően, nyíltan, mintha csak egy kiállítási tárgy lenne.
Astrid megköszörülte a torkát, ezzel az arcára irányítva a férfi figyelmét.
- Elmegyek zuhanyozni – jelentette be. – Egyedül – tette hozzá, mikor látta Ray csillogó tekintetét.
- Hát persze – vigyorgott sunyin a fickó.
- És nem peep showt adok elő, szóval… a kulcslyukon való leskelődést sem csípem.
- Hát persze! Mit gondolsz rólam?! – Olyan ártatlan képet vágott, mintha tükör előtt gyakorolta volna. Ez túl gyanús volt.
Astrid nem törődött vele, végül is ha meg is látja teljes valójában, legalább lerázhatja.
Felment az emeleti fürdőszobába, de eszébe jutott valami. Valakiről megfeledkezett. Pandora. Biztos, szétszedte már a szobát.
A kutyának nyoma veszett. Kinézett a kitört ablakon, és nem volt sem a teraszt fedő vékony cserepeken, sem a vékony járdán összetörve, de még a kertben sem látta. Hol lehet ez a kutya? Nyílt a bejárati ajtó, Pandora hangos csaholása az emeletre is felhallatszott. Astrid a lépcsőhöz rohant, áthajolt a korláton, és leselkedett. A kutya barátságosan, mintha nem is pár órája próbálta volna átharapni Ray bokáját, ugrált és dörgölőzött a férfihoz.
Remek. Újabb lény esett áldozatul a fickónak Bár, Pandora érdekállat volt, így hát ő nem számított.
Morgolódva ment a fürdőszobába.



Tudom, tudom, nagyon rövid lett, ezer bocsi miatta :(
Hír: a legközelebbi friss csak márc. 4-én lesz, bocsi emiatt is, de felvételire kell készülnöm :/ Ha hamarabb kész leszek, akkor teszek fel természetesen.
És lesz meglepi is!
Novella:)