9.

Bocsi a késésért:)

Ez egy nagyon jó házasság kezdete vízhangzott a fejemben. Még hogy jó házasság! Lehet, hogy a fickó nem ismerte a házasságunk körülményeit, vagy elmeháborodott. Elég rémisztő jelenés, ehhez társulhat őrültség is, nem? Végül is látja valamilyen formában a jövőt is. Reméltem, hogy visszajön még, és csak a tarot kártyájáért rohant el, hogy jósoljon kettőnknek valamit. Teltek a percek, de nem jött vissza. Kezdtem azt hinni, hogy ez volt a jóslat. De hogy lehetne a mi házasságunk jó? Egy szerződés az egész!

- Devina!
- Hm?– néztem fel Dantéra.
- Sajnálom, hogy elkéstem– kezdte.
- Lényeg, hogy itt vagy– magamra erőltettem egy halvány mosolyt, és próbáltam nem elbőgni magam.
- Most el kell mennem– mondta.
- Ó!
- Sietek vissza, de egy kis gond adódott, amit meg kell oldanunk– magyarázta.
- Hát persze! Menj, majd elleszek– válaszoltam gúnyosan egy fintor kíséretében. Észre sem vettem, hogy már csak mi vagyunk a szalonban, a többiek tapintatosan elsomfordáltak.

Esőcseppek loccsantak szét az üvegen, a szél cibálta a tó előtti idős fákat. Letört gallyak feküdtek a fák árnyékában. A tó vize haragosan kavargott, sötét színe, mintha az érzelmeimet akarta volna kifejezni. Gyűlöltem Dantét! Haragudtam rá, amiért itt hagy, pont most, az esküvőnk napján. Legszívesebben megfojtottam volna.

- Devina…
- Hagyjál– elhúzódtam érintése elől, nem akartam, hogy hozzámérjen, még a végén kárt tennék benne. – Jelen pillanatban nem tudom garantálni a testi épségedet, szóval, jobb lenne, ha elmennél.
- Sajnálom– motyogta. Intettem, hogy hagyjuk az egészet, szerencsére felfogta, nem igazán vagyok a toppon. Sarkon fordultam, és otthagytam.

Felrohantam a szobámba, hangosan bevágtam az ajtót, mint tinédzserkoromban oly’ sokszor. Zihálva próbáltam letépni magamról a vörös ruhát, de Céline túlságosan is erősen varrta meg. Sikeresen végigmartam a mellkasomat, de a ruhából egy darabot sem sikerült leszednem. Széttúrtam a kontyomat, szőke hajszálak maradtak a begörbített ujjaim között. Leráztam őket. Forró könnycseppek buggyantak ki a szememből, elhomályosították a látásomat. Szipogva omlottam a földre, tovább gyűrve a gyönyörű ruhámat. Életem legszebb napjának mondott nap, hogy lehet ilyen katasztrofális? Pedig már kezdtem reménykedni, hogy minden rendben lesz, mégsem lesz olyan szörnyű, de csalódnom kellett. Még jó, hogy nem voltak többen!

Reszkető kézzel megtaláltam a ruhám hátulján lévő masnit. Beleakasztottam az ujjamat, és széthúztam. Leszedtem az felsőt, majd a szoknyát is lelöktem a földre. A fűzőt egyenesen szaggattam magamról. Mikor lekerült rólam, megkönnyebbülve vettem nagy lélegzetet, amiért tüdőmet nyomó bordáim hálás üdvrivalgásba kezdtek. Földön hagyott ruhakupacot magam mögött hagyva elindultam a fürdőszoba felé. Nagy ívben elkerültem a tükröt, egyenesen a kádhoz topogtam, reszketve megnyitottam a meleg vizes csapot. Lekapcsoltam a villanyt, majd elmerültem a kádban. Megpróbáltam ledörzsölni az arcomról a festéket, kimostam a hajamból a hullámokat, aztán durván súrolni kezdtem a bőrömet. A tenyeremen lévő vágások már nem fájtak, elkezdtek begyógyulni, piros csík volt a helyén. Gondolom, holnapra már csak a heg lesz látható. Egy életen át.

Most tört elő belőlem az elbizonytalanodás. Biztos, hogy jól cselekedtem? Mi lesz később, mikor meg lesz a közös gyerekünk? Mit mondok, majd neki, ha az apja nem lesz ott a születésnapján? Vagy, ha történik vele valami egy ilyen ,,bajelhárítás” esetén? A legkevésbé azon aggódtam, hogy nekünk jó lesz-e az életünk. De még az sem biztos, hogy lehet gyerekünk. Meddig lehet termékeny egy halhatatlan? Dante nem igazán számít mai csirkének… És ha velem van valamilyen probléma? Akkor tönkretettük egymás életét. Nem sok kapcsolatot ismerek, ahol ne lett volna fellángolás, szerelem, vagy szeretet. A miénkben egyikről sincs szó. Csak egy fenyegetés miatt tartottunk ott, ahol.

Kikászálódtam az elhűlt vízből, magam köré tekertem egy bolyhos törölközőt. Leengedtem a vizet a kádból, majd felkapcsoltam a lámpát. Ideje szembenézni a valósággal. Borzalmasabban néztem ki, mint gondoltam. A bőröm vöröslött a sok dörzsöléstől, sok helyen meglátszódott a körmöm által okozott karmolás nyomok helye. Az arcomról nem sikerült lemosnom a festéket, de sikeresen elmaszatoltam. A szemem fel volt püffedve a sírástól. A hajamról meg említést sem teszek.

Lemostam az arcomról a nyomokban ottmaradt festéket, majd megszárítottam a hajamat. Belebújtam egy szaténkimonóba, arcomon egy zöld trutyis hidratáló maszkkal mentem vissza a szobámba. Minden úgy volt, ahogy otthagytam. Csak egy valami változott: az ágyamon egy vörös rózsa árválkodott, alatta egy összehajtogatott lappal. Felvettem a lapot. Egy szót írtak rá férfias, határozott kézírással: Sajnálom. Hát persze! Sajnálhatja is! Megmarkoltam a rózsát nem törődve a rajtatalálható tüskékkel, összegyömöszöltem a markomban, annyira szorítva, hogy kicsordult a szirmokból a pirosas nedv. Összekeveredve a tüskék által ejtett kis vágásokból szivárgó vérrel, lecsorgott a kézfejemen a padlóra. Mérgemben a virágból megmaradt részeket a kandallóba hajítottam.

***

- Devina!– A résnyire nyitott ajtóban Céline gyengéd arca jelent meg. – Hogy vagy, drágám?– merészkedett bentebb, mikor látta, hogy semmilyen veszély nem leselkedik rá.
- Prímán– feleltem szarkasztikusan. Céline úri hölgyhöz nem méltó horkantással fogadta a vörös selyem-, csipke-és szaténkupacot.
- Csináltam vacsorát, nem jössz le? Egész nap egy falatot sem ettél– jegyezte meg.
- Nem vagyok éhes, köszönöm.
- Jobban vagy már?– Ült le mellém. Bevettem két szem altatót, hogy tudjak aludni,- nem akartam hallgatni a gondolataimat- átaludtam a délutánt.
- Lecsillapodtam, ha erre vagy kíváncsi.
- Akkor jó. Hoztam valamit– Háta mögül előhúzott egy selyempapírba csomagolt, masnival átkötött dobozt. Odatette elém, az ágyamra, hogy ki tudjam csomagolni.
- Ó! Hát ez meg?
- Egy kis ajándék tőlem– mosolygott. A dobozban egy fekete selyemruha volt.
- Köszönöm! Ehhez vettél méretett?– kérdeztem egy mosoly kíséretében.
- Meglepetésnek szántam– Kínos csend szállt közénk. A ruha hímzett mintáját cirógattam homályos tekintettel, Céline az arcomat fürkészte. – Ne ítéld el. Nem direkt csinálta, hidd el.
- Hát persze!
- Devina! Direkt sosem bántana meg senkit sem, főleg nem téged! Fontos vagy neki!– kérdő tekintetemre összerezzent, majd beszívta alsóajkát.
- Természetes, hisz szüksége van rám, tőlem kell neki egy gyerek!– Céline hangosan felszisszent szavaimra.
- Nem értesz semmit sem!
- Akkor világosíts fel, kérlek!– morogtam.
- Nem lehet. Most mennem kell– mondta, majd az ajtó felé lépdelt. Még elcsíptem a hangját, miközben magában beszélt: - Két idióta! Nem értem, hogy miért ne lehetne neki elmondani, hogy…

Mit nem lehet elmondani nekem? Kipattantam az ágyból, félrelöktem a ruhát, és kirontottam a folyosóra. Céline már nem volt ott. Elegem volt a fél információkból, miért nem lehet elmondani az igazságot? Átrohantam a házon, kerestem a nőt, de sehol sem volt. Berobogtam a szobájába, de ott sem találtam. Belebotlottam Beth-be, aki morgolódva tért ki előlem, majd gyors léptekkel a kupolás előtérben találtam magam. Dante szobájának ajtaja pont ekkor nyílt ki. Tehát megjött már.

- Mit nem lehet elmondania Célinének nekem?– támadtam neki. Haragosan megvillant sötét szeme. És mintha az aurája–, amit eddig még nem láttam– megvillant volna vörösen. Dühös.
- Hogy itthon vagyok. Pár perce találkoztam vele, mikor megjöttem, és…– Többet nem hallottam. a villódzó aurájára összpontosítottam. Vajon mitől látom most?- Devina, minden rendben?– kérdezte Dante.
- Persze– kipislogtam a szememből az értetlenséget, majd mosolyogva bementem a szobámba.

Tudtam, hogy nem mondott igazat, és nem kellett hozzá, hogy lássam az auráját. Majd kiderítem, hogy mit titkolnak előlem. Tekintete a szobámból vezető ajtóra esett. Lehet, hogy itt kéne kezdenem a ,,kutatást. Az ajtóhoz siklottam, csendben, mintha valamilyen őrszem lenne, akit nem szabadna felébresztenem. Lenyomtam a kilincset, és a zár engedett. Résnyire nyitottam, majd bekukkantottam a nyíláson. Nem láttam semmit sem a sötéttől. Beléptem, de nyitva hagytam magam mögött az ajtót, majd végigtapogatva a falat, nem találtam meg a kapcsolót. Visszamentem a szobámba, leemeltem egy gyertyatartót gyertyástól az éjjeli asztalról, majd meggyújtva azt, visszamentem a másik szobába. Még így sem sokat láttam. Végignéztem a falakon, de kapcsolót sehol sem találtam. Annál több gyertyát. Meggyújtottam közülük párat. Mindjárt jobb volt a helyzet. A szoba berendezési tárgyait nem vitték túlzásba. Egy hatalmas ágy állt középen tele párnákkal. Egy világos színű fotel és hozzátartozó kanapé volt az ablak alá rendezve. Egy nagy kőkandalló volt az ággyal szemben. Nem a szoba puritánsága volt a megdöbbentő, hanem a falakra festett jelenetek. Esküszöm, hogy egy pornófilm producere is elpirult volna, ha meglátja!

- Devina!– Ijedtemben felkiáltottam, zihálva fordultam Dante felé.
- Atyaég! Megijesztettél– vinnyogtam elvékonyodott hangon. – Ez meg mi?– intettem körbe. Dante is végignézett a falakon, mintha csak most vette volna észre a falra festett pajzán jeleneteket.
- Az őseim szerint, bőséges gyermekáldáshoz vezet, ha ilyen szobában folyik az utódnemzés.
- Csavaros megfogalmazás. És, bevált?
- Van két testvérem– mondta mosolyogva.
- Na igen. Mit keresel itt?– kérdeztem összehúzott szemöldökkel. Dante közelebb lépett, testünk szinte összeért. Lágyan végigsimított a sötétszőke szemöldökömön, míg vissza nem húzódott eredeti formájába.
- Otthagytál a folyosón– emlékeztetett.
- Ó, bocsánat. Nem igazán érdekelt, amit mondtál, a fele sem volt igaz.
- Nem volt igaz?– most rajta volt a sor, hogy összehúzza a szemöldökét.
- Jó színész vagy, de nem tökéletes. Ráadásul látom az aurádat– jelentettem be ünnepélyesen. – De nem értem, miért?
- Gondolom, a házasság miatt– Kezébe vette a kézfejemet, felfelé fordította. Büszkén nézett a vágásra, ami szinte már begyógyult. Lágyan cirógatta a sebhelyet, miközben velem beszélgetett. – A vérem elkeveredett a tiéddel, ezzel együtt az életerőm egy része beléd került. Ez segíthetett neked, hogy visszanyerd a képességeid egy részét.
- Egy részét?Idővel majd rendbe jön a többi is– mondta. Annyira közel volt hozzám, hogy az aurája ,,csiklandozta” az enyémet, vonzott magához. Megnyaltam az ajkam, miközben átszakítottam a körülötte lévő burkot. Végigfutattam a szabad kezemet a tökéletesen kidolgozott a felsőtestén. Vörösen izzott teste körül az aurája, és mindez az érintésemtől. Átkaroltam a nyakát, ujjaimmal beletúrtam a sűrű, sötét hajába, arcommal az övé felé közelítettem...