Tizedik fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a frisst, remélem, tetszeni fog. Az előzőekhez képest, ez sokkal hosszabb lett :)
Jó olvasást!


Ray próbált nem a doki testére gondolni, miközben zuhanyozott, de mindig előkúszott valahonnan a testének a látványa abban a köpenyben. Látszott rajta, hogy próbálta elrejteni a domborulatait, de nem végzett alapos munkát, a kerek, feszes fenekét nem tudta elrejteni, ami őrjítően ringott, miközben dühösen távozott a szobából. El sem tudta képzelni, mekkora kínok közepette hagyta ott a férfit.
Felnyögött, mikor újra maga elé képzelte a képet. Jó, ideje abbahagyni a tusolást.
Elzárta a vizet, és a törölközőért nyúlt, amit Astrid hagyott neki itt. Ölére pillantott, bár, anélkül is tisztában volt az állapotával.
Végzett a fürdőszobai teendőivel, végül belebújt a kölcsönkapott nadrágba. Vajon honnan lehet ilyene a lánynak? Hülye állat, fedte magát, Astrid csinos és szexi nő, miért is ne lehetne neki barátja? A gondolatra elborult a tekintete, senki sem nyúlhat a dokihoz, csakis az övé! Megöli azt, aki hozzányúl!
Más gond is volt a nadrággal, nemcsak az, hogy valaki másé volt, farka tábort vert a pamutanyagba. Olyan volt, mint egy nagy jelzőtábla. Bár, tetszett neki a lány elpirosodó tekintete a kétértelmű megjegyzéseire, de nem akarta, hogy feszélyezve érezze magát. Főleg, mert nem akart,,kiéhezett kandúrmacskának” tűnni. Bizalmat akart, amit igencsak elcseszett, mikor megpróbálta erőszakkal ráerőltetni magát.
De nem tudott mit tenni, pucéran sem fekhet a nő mellé, ruhában meg úgyszintén.
Végül kiment a helységből, és halk, puha léptekkel a doki szobájába lépkedett. Nem akarta felébreszteni, ha elaludt.
De nem aludt.
Ahogy megérezte a férfit maga mögött, kirobbant az ágyból, mintha a Pokol nyílt volna meg alatta.
- Hogy képzeli?!
Zilált, kusza haja a szemébe lógott, egy ideges kézmozdulattal kisöpörte az arcából a rakoncátlan tincseket.
- Én hozom a szabályok – vont vállat.
Csak maga mellett akarta tudni a lányt, most legalábbis nem akart semmi olyat.
- Tessék? Na, ne nevettessen már! Menjen át a másik szobába! – utasította őt, és az ajtó felé mutatott. Most követte el a legnagyobb hibát, ugyanis, Ray, utálta, ha utasítgatták és közben mutogattak is hozzá. Ez olyan felsőbbrendűnek tűnt, amit csak az apja engedett meg magának. – Aludjon ott!
- Rendben – mondta összeszorított fogakkal. A terv változott, most kell a nő! Méghozzá azonnal, le kell vezetnie a feszültséget valahogy, amit keltett benne.
- Hát jó – A doki furcsállta, látszott rajta, hogy nem számított ilyen könnyű csatára. Ray felkelt, és már nem zavarta a méretes erekciója, ami vonzotta a lány tekintetét. Ahogy várta, megjelentek a piros foltok a lány arcán.
- Akkor viszont te is velem jössz, csak hát, ami ott fog történni, annak nem sok köze lesz az alváshoz – vigyorgott sunyin, és elkapta Astrid karját, majd az ajtó felé kezdte húzni.
- Nem! – megvetette a lábát, és egy tapodtat sem mozdult. Ray nem habozott, felkapta a nőt, és elindult vele. – Ne! – sikította. Már megint elveszítette a józan eszét, és agresszívan bánt Astriddal. A francba! Megfordult, és visszavitte a szobájába.
- Bassza meg, bocsáss meg – letette az ágyra, majd letérdelt elé, és a kezébe fogta az arcát. Meg sem mozdult, ott ült, mint egy sóbálvány. Rémület tükröződött szürke szeméből.
- Egy nap alatt másodjára próbálnak megerőszakolni – mondta lassan. – Tuti, rossz csillagzat alatt születtem.
- Lehetséges, de a gond, hogy már megint elborult az agyam. Sajnálom!
- Már megint ez a szó! Semmit sem fed, nem lehet meg nem történtté tenni ezáltal a dolgokat! – szipogta. – Túl sokszor hallottam már ezt! – Lerázta Ray mancsait az arcáról, és elfordult.
Ray lefagyva állt az ágy mellett, és nézte, ahogy Astrid magára rántja a takarót, majd elfordult tőle. Ray követte, mögéfeküdt, és átölelte. Astrid hitetlenkedve megfordult, és nagyot szusszantott.
- Semmit sem csinálunk, aminek köze van a testnedveink elvegyítéséhez! – közölte.
- Oké, egyébként, az csak a vendégszobához jár –mosolygott.
- Huh, megnyugodtam – grimaszolt.
Mivel Ray nagyon is értett a kiskapuk megtalálásához, kioldotta a nő köntösének övét, aki erre megfeszült, és dühtől szikrázó tekintettel meredt rá.
- Nem! – rácsapott a matató, tapogatózó kézre. Rayt nem zavarta az enyhe bizsergő érzés, dévajul mosolygott, közben széthúzta a köntöst, így szabad utat adva a szemének és a kezének. Lehúzta az őket fedő takarót, és tekintetével bebarangolta a nő egész testét. A sötét ellenére nagyjából ki tudta venni, látta a kacér hálóinget, az alatta domborodó mellének kecses ívét, lapos hasát, és nőies csípőjét.
- Ó, Istenem! Gyönyörű vagy! – sóhajtotta.
- Ugyan már! Nálam százszor szebb nőket is láthattál már – húzta össze magán a köntöst, aztán a takarót.
- Nem, ez nem igaz. Tény, hogy sok nőt láttam már ruhában és anélkül, de te vagy az első, akit hálóingben. És határozottan állítom, nálad szebb teremtést még nem láttam!
- Túlzol. Csak a bugyimba akarsz bejutni – mondta.
- Aha. Ez tény, de ha tényleg csak ennyit akarnék, már rég letéptem volna rólad, széthúztam volna a combod, és keményen megdugtalak volna – Ray hallotta, ahogy eláll hálótársának a lélegzete a durva szavaktól. Muszáj volt ezt közölnie vele, különben nem hitte volna el, tényleg gyönyörűnek tartja őt. Miért kételkedik ebben?
- Jó éjszakát! – mondta Astrid, majd átfordult a másik oldalára.
- Neked is, szépségem!



Egy nappal később ismét ugyanott voltak. Astrid az ágyban várta Rayt, aki a fürdőszobában volt. A tegnap esti szavaira megpattant valami Astridban. Azt mondta, tetszik neki, sőt gyönyörűnek nevezte. Egész nap szárnyalt, de nem mutatta ki, közömbösen viselkedett a férfival, hárította a közeledését, közben magával, a józanabbik énjével vitatkozott.
Rájött, feleslegesen hárítja a férfit, csak energiapocsékolás. Ehelyett jobbat talált ki. Négy éve, hogy Kevin elhagyta, és hát hét éve nem feküdt le senkivel sem. Úristen, hogy bírta ki idáig? Sőt, egyedül Kevinnel volt szexuális kapcsolata, csak a kis homival ismerte a szexet, és nem volt az igazi vele. Jó, pár kivétel azért volt, de a többi… Üres próbálkozások tucatja. És most, itt volt egy ízig-vérig férfi, aki imádja őt, és nagy valószínűséggel nem a saját neméhez vonzódik, miért is ne használja ki? A pasas lenyugszik, nem kísérti Astrid tovább, és ő pedig kap egy szenvedélyes éjszakát. Hogy ez miért nem jutott hamarabb eszébe?
Ezért felvett egy igazán szexis hálóinget, bevállalta a push-up melltartót a nagyobb cicik érdekében, úgy tervezte, ma még nem veti le a ruháit, csak elbűvöli a pasast. Levendulaszínű köntöse combközépig ért, a színe harmonizált a hálóruháéval és a melltartó-tanga párosítással. A tükör előtt basz-meg-cipővel nézte magát a tükörben, és úgy, a magas sarkakon állva, tényleg gyönyörűnek látta magát. Aztán levette a lábbeliket, és már csak szépnek tartotta magát. A cipőkkel volt igazi.
Állig felhúzta a takarót, most, hogy megtette a lépéseket, és hallotta a fürdőszobaajtó csukódását, inába szállt a bátorság. Már nem tartotta olyan jó ötletnek a dolgot, sőt, egyenes utálta magát érte. Hogy juthatott ilyen az eszébe?
Összehúzta magát, és a száját rágcsálta. Égett az éjjeliszekrényen az olvasólámpa, csak ez világította meg a szobát, aminek budoár hangulata lett tőle.
Ray befeküdt mellé, ma este két takarót készített, de még így is túlságosan közel voltak egymáshoz.
Volt valami a férfi kezében, de nem láthatta, mi az, nem volt rajta a szemüvege. Bezzeg a férfi ördögi mosolyát jól látta! Hogy az ördög vinné el!
- Ugye, szeretsz olvasni, Astrid? – kérdezte.
- Igen – mondta orrát ráncolva. – Miért?
- Mit szólnál, ha ma este kihagynánk azt a rész, hogy majdnem megerőszakollak, és helyette kapnál egy esti mesét.
Ó, ennek nem lesz jó vége, gondolta Astrid. Eszébe jutott a könyv, amit pár hete vett, nem a megszokott olvasmányai egyike volt, hanem teljesen más jellegű. Fülledt. Sikamlós. Pajzán. Nem, azt nem találhatta meg, ugyanis el volt dugva a… könyvtárszobájában. Bassza meg! Lehet, hogy az asztalon hagyta, és Ray megtalálta. Fenébe!
- Ma valahogy nincs kedvem a mesékhez – nyöszörögte.
- Ó, az kár, pedig nagyon jó kis történetet találtam, szépségem. Tetszeni fog. Fordulj az oldaladra – utasította a férfi.
- Miért?
- Mert úgy jobban hozzáférhetek a nyakadhoz – válaszolta.
- Miért? – kérdezte újból egyre vékonyabb hangon. Rosszat sejtett, nagyon rosszat.
- Mert csodálatos nyakacskád van, csókolnivaló.
Astrid az oldalára tekeredett, Ray mögé csusszant, és átmászott a takarója alá. Könyökével megtámaszkodott fölötte, Astrid felöli üres részre tette azt a bizonyos könyvet, amit soha sem szabadott volna megtalálnia. Nancy Madore: Megigézve. Na, igen, kellett neki ilyet olvasnia!
- Hm, mit szeretnél, melyiket olvassam, szépségem?
- Ne gúnyolj ki! Tudod, van aki csinálja, vagy beszél róla, mert nem csinálja, és van olyan, aki olvas róla.
- Sosem gúnyolnálak ki, drága Astridom, örülök, hogy ilyen világi nő vagy, én pedig azt kérem, ne szégyelld. Felnőtt nő vagy…
- Ha azt mered mondani, hogy egészséges szexuális vággyal, vagy kíváncsisággal össze foglak zárni az anyámmal! – sziszegte. Ray csak nevetett. Rajta. A fene essen ebbe az angyalba!
- Igaza van, bölcs anyukád van - jegyezte meg.
- Csak sok sorozatot néz, és a szabadideje is ugyanennyi – fintorgott.
- Nos, akkor elkezdhetem végre?
- Hajrá, Andersen!
- Különleges kívánság, vagy válasszak én? – kérdezte.
- Válassz te – mondta. Kíváncsi volt, hogy melyiket fogja felolvasni.
- Hmmm, - kinyitotta a könyvet, és végigböngészte a tartalomjegyzéket. – A Macska és az Egér lesz, oké?
- Aha – Ez volt az ő személyes kedvence is.
- Egyszer volt, hol nem volt…
- Nem is így kezdődik!
- Csitt! Mivel Andersent akartál… Na, szóval ott tartottam, hogy… - Folytatta. Elolvasta a szerzői megjegyzést, az ismertetést, majd belevágott a mesébe. – A mesém kezdetén az Egér egy falba fúrt kis lyukban húzta meg magát a Macska világában. A legújabb egérdivat szerinti könnyű rongyocskát viselt, – Finoman megrángatta Astrid hálóingjének a kényes anyagát. – amely alig fedi testét. Ó, mamám, tényleg alig van rajtad valami! – kukkantott be a takaró alá. – Khm, lázadó természete miatt mégis viszonylag biztonságban tudhatja magát a Macskától, mivel ezt a hozzáállást annak fajtája hidegvérű gonoszságként értelmezi. A Macska viszolyog tőle, és ez tökéletesen megfelel az Egérnek. (…) – Hová lesznek azok a félelmetes, erős macskák, amikor egy gyenge kisegér haragjával állnak szemben? Könnyedén megmenekülhetek a nővéreim sorsától, egyszerűen csak ellenségesnek kell lennem a macskákkal. Ismerős?
- Nem, én nem menekültem meg a ,,nővéreim” sorsától, voltam férjnél, nem jött be – fintorgott.
- Pszt! Gyűlölte a kiszolgáltatottságát, hogy a macskák uralta világban sosem értik meg, nem tisztelik az intelligenciáját, az érzékenységét. (…) Dölyfös, megvető arckifejezést öltött, amikor hallotta, hogy újabb macska közeledik. (…) Igyekezett higgadtnak mutatkozni, miközben a Macska megállt a bejáratnál, és pillantását ráérősen végigjáratta az Egér testén. – Ray lehúzta róluk a takarót, és kioldotta a köntöst. – A fenébe, te nő, egyre kevesebb ruhát viselsz! – Ő is végigmérte, kényelmesen elidőzgetett a tekintete rajta.
- Folytasd!
- Ööö, Milyen jogon hiszik azt a macskák, hogy ilyen otromba módon fixírozhatják az egereket? Hogyan jutott idáig a világ? Persze, ha ő olyan volna, mint a többi egér, megtiszteltetésnek kéne éreznie, hogy felkeltette egy Macska figyelmét. (…) Szokatlanul jóképű- állapította meg kelletlenül. Manapság meglepő egy Macskától, hogy adjon a külsejére. Általában olyan durvák és ápolatlanok, hogy még a közelükben tartózkodni is kellemetlen. Persze, a legtöbb Egeret annyira lefoglalta a saját külseje miatti aggodalom, hogy észre sem vette, hogy a macskák meg sem érik a fáradtságot. Mindazonáltal ez a Macska a ritka kivételek közé tartozott. Ez azonban eggyel több ok volt arra, hogy az Egér nagy ívben elkerülje, mivel a jóképű, khm, Macska még veszélyesebb, mint a tomposak. (…) Amikor a Macska magabiztos arcára pillantott, az Egér megállapította, hogy ennek a Macskának egyetlen szavára egerek százai ugranának egy szempillantás alatt.
- Inkább ezrei – jegyezte meg Astrid. Beleborzongott, hogy a többi nő, mi mindennel bombázhatja a férfit.
- (…) De lehetetlen volt nem észrevenni a dús szemöldököt, a kackiás bajuszt és a hibátlanul faragott vonásokat, amelyek mérhetetlen önbizalmat és nyugalmat tükröztek. Izmos teste egyedülálló kecsességgel és könnyedséggel mozgott. (…) Az Egér meglepetésére a Macska elmosolyodott, aztán lassan bedugta a mancsát az egérlyukba. Nagyon óvatosan, hogy ne érintse a bőrét, egyik karmával felhajtotta az Egér testét fedő rongyot, egészen a válláig. – Ray megismételte az olvasottakat. Astrid pupillája tányér nagyságúra tágult, majd rácsapott a férfi kezére, aki kocsányon lógó szemmel bámulta a testét. – Az Egér dühös sziszegéssel ütötte félre a kezét.
- Nagyon vicces vagy – Astrid visszarántotta a lenge anyagot a testére, és dühösen bámult a férfira.
- (…) – Hogyan próbáljuk ki? – Talán egy csókkal- javasolta végül a Macska, miután hagyta, hogy az Egér gondolatai elkalandozzanak. (…) Az Egér immáron magabiztosan vetette hátra a fejét, hogy a Macska megcsókolhassa. (…) A Macska ajkai olyan közel voltak hozzá, hogy majdnem súrolták az Egér száját. – Nos- suttogta végül-, hová szeretnéd? – Mit? – suttogta az Egér. – A csókot – felelte amaz. – Mit szeretnél, hová adjam azt a csókot? (…) – Hogy lehet, hogy én, a parancsolod, szolgállak téged, rabszolgámat? – (…) A Macska mindazonáltal nem várta meg a választ. Gyors mozdulattal az Egér fenekére csapott: - Fel, rabszolga! (…) A Macska a saját lakásába vitte az Egeret, amely természetesen sokkal nagyszerűbb volt, mint az ő kis falba vájt egérlyuka. (…) Bizonytalanul és izgatottan a Macskára nézett. – Annyit kell hát tennem, hogy itt maradok veled, anélkül, hogy- Elhallgatott. - … anélkül, hogy… - Anélkül, hogy megvallod az irántam érzett valódi érzéseidet? – segítette ki a Macska vigyorogva. (…) Közelebb lépett hát hozzá, és az állánál fogva felemelte az arcát. A pillantásuk összekapcsolódott. Elhatározva, hogy elnyeri a szívét, a szájára hajolt. Elszántan, hogy megnyerje a játékot, az Egér szája forrón tapadt a Macska ajkaira – Ray elhallgatott, mély, érzéki hangjának hiánya ürességet keltett a szobában. Feszülten bámult Astrid enyhén szétnyílt ajkára, engedélyt kérve a csókra. Itt az idő, gondolta magában Astrid, most vagy soha!
Aprót biccentett.
Ray nem habozott, Astrid egész teste beleborzongott az apró, puhatolózó csókba, ami kezdett elmélyülni. Ajka megnyílt a követelőző nyelvnek, magához húzta a férfit, aki időközben fölötte térdelt. Átkulcsolta a derekát, ölét a másikéhoz dörzsölte. Mennyei érzés volt. Szenvedélyesen ölelték, falták egymást, a könyv hangosan csattant a padlón, Ray keze elkalandozott Astridon. Felcsúsztatta a hálóingjét, forró tenyere mentén bizsergett a bőre. Becsúsztatta a finom selyem alá, érzékien körözött a felhevült bőrön. Itt az idő, gondolta Astrid, állj. Stop, stop!
Elfordította az arcát, ezzel megszakítva a csókot.
Zihált, miközben elhúzódott, és megigazította a ruháját.
- Azt hiszem, kellőképpen elálmosodtam már – mondta vontatottan. Ray keserűen felnevetett, és legördült róla.
- Ó, bébi, első nő, aki ezt mondja nekem csókolózás után!
- Jó éjszakát!
- Egy bestia vagy!
- Aludj jól! – mondta Astrid, majd kárörvendően elmosolyodott.