11.

Hello! Köszönöm a türelmeteket, nagyon sok bocsi a késés miatt :) Hát, mit is mondjak?! Nem lett életem legjobb és legeseménydúsabb fejezete :/ De, remélem, tetszeni fog azért ;) Jó olvasást!

Könnyes arcomat a puha párnába fúrtam, a nedves párnahuzat csípte a bőrömet. Halk zokogás rázott, reszkettem. Feltornáztam magam, szorosan hideg testem köré csavartam a vékony takarót, remegő kézzel kisimítottam egy elázott tincset az arcomból. Ez már nem az első nap, hogy nem tudtam nyugodtan aludni, sőt egyáltalán nem tudtam. A nászéjszakán átélt mámoros pillanatok után, mikor gyengéden lefektetett az ágyra, kitisztultam a bódulatból. Mikor nem éreztem a bőrömön a testéből áradó férfias forróságot és a nyers erőt, minden megtisztult előttem. Nem vetkőzött le, nemcsak akkor, hanem az utána következő számtalan alkalommal sem. Akkor éjszaka nem tulajdonítottam neki nagyobb feneket, nem igazán voltam beszámítható. Másnap este, mikor megleptem a hálószobájában –, mert már nem bírtam elviselni a hiányát–, akkor kezdett gyanússá válni a dolog. Azt hittem, hogy ugyanolyan különleges vagyok neki, mint ő nekem, de tévedtem. Nem jelenthettem neki sokat, csak egy újabb név voltam a listáján. Csupán a kötelességét végezte– igen kellem formában. Legszívesebben elsüllyedtem volna másnap reggel, mikor ez tudatosult bennem. Hogy lehettem ekkor idióta?! Hülyét csináltam magamból, egy szánalmas, hülye liba voltam. Sosem volt szerencsém a férfiakhoz, miért gondoltam, hogy most megtaláltam az Igazit? Nem lehetett ekkora szerencsém, hogy minden titkos vágyamat megleljem ugyanabban a férfiban. Gyanítottam, hogy más nők is vannak az életében, az estéket rendszerint nem itthon töltötte. Lehet, hogy tényleg igazat beszélt, amikor próbált meggyőzni, legyek a felesége? Az egész kastély az enyém, csak egy gyerkőcöt kell összehoznunk, és nem zavarjuk egymást… Úgy látom, nem bírta kivárni, hogy megfoganjon a gyerekünk, hamarabb elkezdte a házasságtörést. És a legszarabb az egészben: kezdtem belebolondulni. Na jó, nem kezdtem, már teljesen odáig, meg vissza voltam tőle! Sajnos, a hormonjaimnak nem tudtam parancsolni, ahogy megláttam a férjemet, csak azon járt az eszem, hogy minél előbb a karjai közt lehessek. Aztán jöhetett a jól ismert éjszakai sírógörcs, miután elment.
Így teltek mostanában a napjaim. Nappal szellemként jártam, kivéve azt a kevés alkalmat, mikor Dante elmerült bennem, de aztán visszatért az oly’ jól ismert zsibbadtság. Az időm nagy részét a neten töltöttem, és igyekeztem a fogamzást elősegítő módszereket elsajátítani. Rengeteg gyógynövényes teát ittam, tisztítókúrát végeztem, étrendet váltottam. Mindent megtetettem, hogy teherbe essek, de eddig még nem jött össze. De mit is gondoltam?! Ez a baba-mizéria a pároknál akár évekig is eltarthat! Ebbe bele sem mertem gondolni… Meddig kéne a tenyészállatot játszanunk?! Nem hiszem, hogy az idegeim kibírnák. Voltam nőgyógyásznál is, két héttel az esküvő után, mikor semmi jele nem volt a terhességemnek, pedig tudom, hogy ilyenkor még nem lehet megállapítani, de nem bírtam tovább. Túl akartam esni az egészen. A doki szerint, minden a legnagyobb rendben. Felvetette, hogy talán a partneremmel lehet valami…- ezt el is vetettem magamban. Aztán jót mosolygott, hogy két hét próbálkozás után jövök nyavalyogni. De már nagyon untam az egészet! Főleg a lelkizős részét. Célinének is feltűnt a változás, mire kaptam tőle egy nyakláncot, aminek a medál részére különböző termékenységet elősegítő motívum volt karcolva. Hordtam, de nem nagyon éreztem a hatását.
Szorosan tartottam a halványlila takarót, miközben elhúztam a súlyos függönyt. Épp kezdett világosodni, és én nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Hideg volt a szobában, a kandallóban csak parázs volt már. Csupasz talpam fázott a hideg padlón, miközben a fürdőszobába igyekeztem. A pulton egy bögrében gyógynövényes filter ázott, tegnap esti teám, amit meg kellett volna innom, de pocsék íze volt, gyűlöltem. Kivettem a két tasakot az elhűlt, sötétzöld vízből, a teát egy húzásra megittam, a filtereket visszatettem a bögrébe. Jók lesznek a karikás szemeimre. Megengedtem a kádat, majd elmerültem a forró vízben, a szemeimen a pakolással. Ellazultam, próbáltam kizárni a gyötrő gondolatokat, azt képzeltem, hogy egy világoskék búra vesz körül, ami kirekeszt minden rosszat.
A fürdő után felöltöztem, felvettem egy krémszínű, fodros nyári ruhát, majd sminket tettem az arcomra, próbáltam elfedni a karikák halvány helyét, aminek a tea eltüntette a nagy részét. Nem néztem ki olyan szörnyen. A hajamat feltűztem, hosszabb volt, mint Párizsban, de tetszett. Párizs… Hiányzott, el sem tudom mondani, mennyire. Imádtam ott lakni, a nyüzsgő mindennapokat, a fotózások kavalkádját, a délutáni sütizéseket Hollyval és Anjával… Akkor boldog voltam, de minden megváltozott! Miért pont velem történt mindez?
Mérgemben levertem a csap mellett sorakozó sminkeket, parfümöket. Zokogva hullottam a kupac közepébe, fejemet a térdemre hajtottam, karommal átkulcsoltam a lábamat. Előre-hátra hintáztattam magam, miközben sűrűn potyogtak a könnyeim. Miért? Én tökéletesen meg voltam elégedve az életemmel, miért kellett ezt elrontani?! Mit követtem el az előzőéletemben, hogy ezt érdemlem?A pasi, akiért testileg megveszek, megcsal- szinte száz százalékig biztos vagyok ebben!-, nem alszom, és még a gyerek sem akart összejönni! Egyedül vagyok, a barátnőim, akikkel ezt megbeszélhetném, nincsenek velem. És nagy valószínűséggel kezdek depressziós lenni. És, ha ez még nem lenne elég, kezdhetem a sminkelést elölről.
Szipogva összekapkodtam a lelökött dolgokat, felitattam a kiömlött parfümöt, majd lemostam az arcomat, és újra sminkelni kezdtem. Majd Célinéhez mentem a konyhába, aki éppen egy magazint lapozgatott az asztalnál. Mosolyogva nézett fel, de mikor meglátta az arcomat, a szeme ködössé vált, majd lebiggyesztette az ajkát.

- Szükséged van egy új parfümre–jelentette ki.
- Honnan veszed?– kérdeztem. Vizet öntöttem a vízforralóba, majd a gyógynövény-keverékes filtert biggyesztettem egy csészébe.
- Hm, a madarak csiripelték, hogy összevesztél a kozmetikumaiddal. Kezdesz begolyózni, nincs kedved kertészkedni?
- De, persze, szívesen segítek– válaszoltam, miközben forró vizet öntöttem a csészébe.
- Ufff, veled tényleg nagy baj van! Nem akarod megosztani velem? Tudok titkot tartani, vagyis neeem, de megpróbálom! Te, nincs kedved kertészkedni?– kérdezte újból. Még hogy nekem vannak nagy problémáim… - Vagy a városba is bekukkanthatnánk, olyan rég voltunk vásárolni!
- Pontosan tegnap, de ha akarod elkísérlek– vontam vállat.
- Ha vásárolunk, be kell mennünk egy parfümériába is. A madarak azt csiripelték, hogy összevesztél a kozmetikumaiddal–Ma még gagyibb, mint szokott. Kitépte az újság egyik lapját, majd galacsinba gyűrte, és megdobta a nyalakodó macskát, aki az ajtóban ült. A macska döbbenten bámult a vörös hajú nőre, majd folytatta a mosakodást. Céline újból letépett egy lapot, de most erősebben hajította a cicának. Prüszkölve arrébb vonult, és dühösen méregette Célinét. – Sicc!– morogta a fehér szőrpamacsnak, de nem hallgatott rá. Felkapta az asztalról a magazint, és a macskának hajította. Az ijedt, és sértődött állat nyivákolva iszkolt a küszöbről. – Ki nem állhatom, ha itt van ez a dög… Hullik a szőre mindenhová!
- Okéééé!– Belekortyoltam a zöldessárga teába, fintorognom kellett. Fűízű! Áh! Nagy levegőt vettem, majd egy húzásra lehörpintettem az egészet. Gyors bekaptam egy falat házi kekszet, amit Célinével sütöttünk tegnap.
Lilith csörtetett a konyhába. A tegnap esti ruháját viselte, gyönyörű vörös hajzuhataga kócosan tekergett a válla körül. Láthatóan megtorpant, mikor észrevette, nincs egyedül. Elpirult.
- Jó reggelt!– köszöntöttem.
- Hello, kedvesem– mondta mosolyogva Céline.
- Őőő, hello, mit kerestek ti itt ilyen korán?– kérdezte felhúzott szemöldökkel. Korán? Az órára pillantottam. Pár perccel múlt hét.
- Milyen volt az estéd?– tudakolta unokájától Céline. Lily arca újra piros árnyalatot öltött, miközben próbált feltűnésmentesen kiiszkolni a konyhából.
- Remek, de ha lehet, most inkább mennék! Nagyon hosszú volt az éjszakám– dadogta.
- Meghiszem!
- Nagyi, ezt inkább ne firtassuk! Sőt, egyáltalán ne feszegessük ezt a témát.
- Milyen rég volt, mikor hozzám rohantál, hogy megoszd velem az apró titkaidat… – sóhajtotta Céline. Kuncognom kellett. Olyan furcsa volt ezt hallanom tőle, hisz alig néz ki harmincnak.
Lily szem forgatva elhagyta a konyhát. Én is távozni készültem, de Céline hangja megállított.
- Beszélj vele!
- Tessék?– néztem vissza. A dollárzöld szemek nem árultak sokat el, csupán az őrület szikrája lobogott benne. Ma nem igazán van toppon, a szokottabbnál is gógyisabb. Nem figyelt rám, a vázában lévő rózsák szirmával játszott.
Vajon honnan tudhat a problémámról? Lehet, hogy tényleg vannak látomásai? Vállat vonva sétáltam tovább a dolgozószoba felé. Nem sok mindenre lehetett a mai napon használni, próbáltam elterelni valamivel a figyelmemet. Befordultam a sarkon, és kibe botlottam? Dantéba. Az arcom a kemény mellkasához préselődött, a ruhájából csöpögött a hajnali zuhé utáni víz. Elkapta a derekamat, mielőtt a földön kötöttem volna ki.
- Devina!– Elhúzódtam az ölelő, erős karok elől, nem azért, mert csöpögött a víztől, hanem mert nem tudtam gondolkozni a közelében. – Jól vagy?– kérdezte aggódva, mikor elhúzódtam tőle.
- Remekül– hazudtam,– csak…
- Csak, mi?
- Semmi. Semmi, most mennem kell– Magamra erőltettem egy mosolyt. – Öltözz át, meg fogsz fázni– Nem bírom sokáig nézni, ahogy a feszes izmaira tapad a vizes, fekete póló! Kész kínzás!
- Igenis!
Csend. Álltunk szemben egymással, és nem szólaltunk meg. Nem volt kínos, nem, mindketten a vágyunk elnyomását gyakoroltuk, az aurája erősen izzott körülötte, vörösen kavargott. Szólásra nyíló ajkamat bámulta, épp mondani akartam valamit, mikor lecsapott. Olyan hirtelen rántott magához, hogy tiltakozni sem volt időm– nem mintha akartam volna. Éhesen csókolt, alig kaptam levegőt a nagy hévben. A hirtelen tétovázásom után, én is kapcsoltam. csípőmet önkéntelenül az övéhez préseltem, ez olyan ösztönös mozdulat volt már, mint másnak a lélegzés. Felmordulva húzott magához, mohón szívott magába, mintha száz éve nem láttuk volna egymást. Megdermedtem. Felpattant a szemem, majd ellöktem magamtól. Eszembe jutott, hogy a mai éjszakát sem töltötte velem. Ezelőtt egy másik nőt halmozhatott el ugyanilyen szenvedélyes csókokkal.
Elzártam előle a gondolataimat. Elhátráltam előle, majd nagy ívben kikerültem, és a szobám felé vettem az irányt. Éreztem a hátamba fúródó értetlen tekintetét, eddig még sosem tagadtam meg magam tőle. Berobogtam a szobámba, majd hangosan becsaptam az ajtót. Nekidőltem a súlyos fának, hátamat nyomta a belevésett minta.
Ki kell derítenem, hogy mi folyik itt. Céline elkotyogott információját az esküvő után, Dante különös viselkedését, és a többi rejtélyt, ami körülvesz.